Hans Christian Andersen (1805-1875) 

Andersen mindenekelõtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Késõbb izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid idõn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a fõleg gyerekeknek szóló mûfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fõ mûfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyûjtemény, hiszen 70 évre terjedõ élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tûnik. "A király új ruhája", a "A rút kiskacsa" vagy "A derék ólomkatona" úgy beleépült az európai olvasók köztudatába, hogy már arra se szokás gondolni, hogy ezeket is Andersen írta. - Érdekes, szemléletes és igen pontos útirajzai pedig földrajzi szakkönyvek forrásmûvei lettek. Ki gondolna arra, hogy a különbözõ tájak oly pontos-hiteles leírója azonos azzal, aki kitalálta "A király meztelen" fura, de nagyon is a valóságra valló históriáját.