Omar Khajjám: RUBÁÍK
(Erõdi Harrach Béla fordítása)
1.
A korcsmából reggel egy hang igy kiált:
Víg czimborák, ide hát.
meg ezt a kancsót s igyatok,
Mielõtt még nem telik le sorsotok!
2.
Óh te, aki egyedül vagy kedvesem,
Becsesebb vagy mint szivem és két szemem:
Mi drágább, mint az ember élete?
Bálványom te, százszor drágább felette.
3.
Ki vezetett téged ide részegen ily éjszakán?
Leemelvén fátyolodat, ki hozott el egy magán?
Ki hozott, hogy szárnyra mint a gyors szél, hirtelen.
És a titkon égõ tüzet felszítottad lelkemen?
4.
Mig e kurta földi pályán éldelénk,
Bánatot csak s bút rakott a sors elénk.
A teremtés müvérõl nincs egy adat;
Elmegyünk s a kétely folyvást megmarad.
5.
Bölcs papom, hej – teljesitsd egy óhajunk:
Mutass utat, az akarunk. –
Mi jól járunk, a te szemed bandzsalit;
Orvoshoz menj, ne bántsd mások dolgait.
6.
Kelj fel gyorsan és jer hozzám kedvesem;
Fejtsd meg, kérlek, ezt a talányt énnekem:
Kézrõl-kézre add a kancsót, igyunk:
Igyunk addig, míg kancsóra jut porunk!
7.
Ha meghalok, mossák borral testemet.
S borkancsóból gyász-éneket:
S tán az ítéletkor keresnek,
A korcsmának küszöbén heverek.
8.
Ne bizzál, hogy megéred a holnapot;
Vigadj tehát, fejtsd el a bút, bánatot.
Óh hold arczú, piros szinû bort igyál:
a hold jár és holnap már nem talál!
9.
Bár lehetne a szerelmes mindig részeg és bolond.
Megvetett és ne törödjék, mondjon reá, ki mit mond.
ha józan az agyvelõnk, a s gond lefog.
De részegen azt mondjuk: ami jõni fog.
10.
E gaz földhöz mért kötné a bölcs magát;
Istenemre, vajjon neki az mit Bár okulna, ki részegnek nevezett;
nem tudja, a korcsmához mi vezet.
11.
Azt mondják, hogy magasztos szó a Korán
S mégis ritkán hangzik hívõ ajakán.
De a serleg nyakán fénylõ iratot
pajtás, éjjel-nappal olvasod?
12.
Ha nem ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Go to begin of the document
Go to previous page
Go to next page
Go to the end of document
